Szögezzük le az elején: Hiszünk a megérzésekben, ám szerintünk erre nem lehet fogadásokat alapozni. Nem azt mondjuk, hogy néha nem jön be egy-egy intuitív tipp (bár mi személy szerint tartózkodunk az ilyesmitől), de hosszú távon ilyesminek nincs létjogosultsága.

Itt akkor el is jutottunk egy sarkalatos kérdéshez: Miért fogadunk? Szenvedélyből, az izgalomért, a játék kedvéért? Mert jól esik, ha pénzt keresünk a kedvenc csapatunk győzelmével? Mert lehet vele dicsekedni az ismerősök előtt, ha bejön a tippünk? Posztolhatjuk a nyertes szelókat az üzenőfalon?

Vagy mindez jéghideg megfontolás, precíz üzleti tranzakció, a befektetés egy speciális formája? Azért csináljuk, mert a célunk a profitmaximalizálás?

Ezeket a kérdéseket mindenkinek fel kell tennie magának, és érdemes őszintén válaszolni rá. Természetesen, ahogy az élet más területén, itt sincsen csak fekete vagy csak fehér, hanem számtalan árnyalat a kettő között.

Akár az egyik, akár a másik a fő motiváció, addig nincs baj, amíg nem ölt kóros méreteket az ügy. Ha elhatalmasodik a játékszenvedély, onnan már függőségről beszélhetünk, ami nem játék (elnézést a szóviccért). Érdemes –volna- ilyen esetben segítséget kérni: enyhébb esetben megoldás lehet, ha felkeresünk egy life coachot vagy terapeutát, súlyosabb esetben viszont orvosi segítségre, pszichológus vagy addiktológus tanácsaira van szükség.

Vigyázz, csapda! Attól, hogy nem várod verejtékezve-remegve a lefújást/következő gólt (az megvan, amikor nézed a livescore-on a meccs alakulását, érzékeled, hogy a késleltetés miatt időközben történik valami, de még nem tudod, mi... aztán vált az eredményjelző - esett egy gól, és elmegy a tipped?), még kialakul a feltételes reflex. Bizony, vannak fokozatai a függőségnek...